Elisabeth
2013. január 29. 19:00
Budapesti Operettszínház
Rendező: KERO-Kerényi Miklós Gábor
Karmester: Makláry László
A musical 1996-os bemutatója óta sokszor volt a Budapesti Operettszínház repertoárján, kisebb megszakításokkal. Egyszer már volt alkalmam megnézni az Elisabeth című musicalt a Szegedi Szabadtéri Játékokon még 2009-ben. Akkor nagyon mérges voltam, mert az utolsó pillanatban cseréltek le több szereplőt, mindenféle indoklás nélkül. A mostani, egy teljesen más előadás volt: egyrészt ezt Budapesten néztem meg, másrészt kőszínházban, nem szabadtéren, harmadrészt pedig a főbb szereplők közül mindenkit más játszott. Az Elisabeth című musical Erzsébet magyar királynéról, osztrák császárnéról szól, ideje legyszebb, legismertebb asszonyáról, akit nők milliói irigyeltek. Pedig pompásnak tűnő élete valójában egyáltalán nem az volt, aminek látszott: folytonos küzdés egy olyan élet ellen, amire nem számított, sőt igazából senki sem. Őt nem nevelték uralkodónak. Eredetileg Ferenc Józsefhez nővérét, Helénét szánták, ám az ifjú uralkodó másképpen döntött, ő a fiatalabb testvért a mindenki által Sissynek hívott Elisabethet választotta. A fiatal, mindössze 15 éves lány élete ekkor változott meg: pár hónapja volt rá, hogy megszokja: a szabad élet helyett egy rideg, bécsi udvarban való világ vár rá.. A musical különleges módon mutatja be az életét: A Sissy filmek mézes-mázos világát lerántva bemutatja az uralkodónő küzdésekkel teli életútját. Egy túlvilági figura, maga a Halál is megjelenik a darabban: ő a férfi főszereplő. Ő az, aki hívja, csábítja Elisabethet, ám benne túl nagy az élni akarás ahhoz, hogy meghaljon. Inkább küzd, szenved, harcol a maga igazáért.. aztán egyszercsak beletörődik a sorsába. Felcsapnak a feje felett a hullámok. Férjével eltávolódnak egymástól, anyósával folyamatos harcot vív. Elsőszülött gyermeke meghal, a másodikkal szinte semmilyen kapcsolata nincs, a harmadik öngyilkos lesz, mely miatt egész életében bűntudat gyötri, akkor már ő maga kívánja a halált megváltásként (a negyedik gyermekét nem említik meg). Ám nem ez a megfelelő pillanat a halálra. Élete végén szomorúan, de büszkén megy a halálba, ahogy énekli: "Hol sírtam, hol bíztam, volt sok bűn meg sok derű, a világ nem értett, mert magamhoz voltam hű... mert így vagyok csak én!" A szereplőkről néhány sor:
- Elisabeth-Vágó Bernadett: Elisabeth életútját 15 éves korától egészen 60 éves koráig, azaz a haláláig végigköveti a darab. Ez nagyon nagy életút, és egy színésznő számára ez egy nagyon nagy kihívás. Ráadásul nehéz dalok is vannak benne, sok a magas rész. Ez azonban nem akadály Vágó Bernadettnek, akinek tökéletesen kijönnek a magasságok és csodaszép hangjával nagyon jól tud bánni, sok érzelmet tud vele kifejezni. Színészileg is tökéletes volt. Sokszor figyeltem az arcát, amikor nem szólalt meg vagy nem mozdult meg, akkor is láttam Elisabeth érzelmeit. Egy pillanatra sem zökkent ki a szerepéből, nagy erős színészi megjelenése volt. Nagyon szép uralkodónőt játszott. Csak dícsérni tudom. Nagyon tetszett. Tudtam, hogy jól játszik, de hogy ennyire.. szavak nincsenek rá. Tökéletes volt!
- Luigi Luchini-Mészáros Árpád Zsolt: Lugi Luchini Elisabeth gyilkosa volt. Eredetileg nem őt, hanem az Orleansi herceget nézte ki magának, ám miután a herceg nem jött egy újságban látta, hogy Elisabeth a városba érkezik, és akkor már tudta mit fog tenni. Gyűlölte a királyi családok minden tagját, és elhatározta, hogy megöl egyet közülük. A musical is azzal kezdődik, hogy még a halála után is azt kérdezik tőle, miért tette et, miért ölte meg Elisabethet. Voltaképpen mint egy mesélő van jelen a darabban, az előadás pedig az ő halálával zárul. Mészáros Árpád Zsolt egy tenyérbemászó, alattomos Luchinit hozott. Kissé gúnyos volt, de ez illett a szerepéhez.
- A Halál-Dolhai Attila: A Halál vágyódik Elisabeth után, első találkozássukkor megkegyelmez neki, de aztán folyamatosan üldözi őt. Először még próbált ellenállni szerelmének, de nem sikerült neki. A Halál sminkje még különlegesebbé teszi őt. Az előadás végén elnyeri jutalmát, Elisabeth boldogan megy vele a túlvilágra. Dolhai Attila nagyon tetszett ebben a szerepben. Mivel nagy színészi tapasztalata van már, ezért tökéletesen tudta hozni a túlvilági szereplő figuráját. Bettivel összeszokott párost alkottak. A hangja is szépen szólt, bárki bármit is mond, szerintem illik rá A Halál szerepe.
- Ferencz József-Bálint Ádám: Ő volt az egyik, akit Szegeden az utolsó pillanatban cseréltek le, de most végre láthattam őt. Ferencz József nem volt túl erős uralkodó, legalábbis fiatal korában biztosan nem. Mindig az anyja parancsa szerint cselekedett. Feleségével szemben is mindig Zsófia mellé állt. Elisabethnek szüksége lett volna egy támaszra, hiszen egy teljesen más világba került, de nem kapta meg azt a támogatást a férjétől, amit szeretett volna. Ferencz József a rideg bécsi udvarban nevelkedett és nem értette Sissy érzékenységét. Bálint Ádámot nagyon szeretem. Nagyon tetszett a dönteni nem tudó császár szerepében, aki a darab végén hiába próbálta meg visszaszerezni a feleségét, már késő volt.
- Zsófia főhercegnő-Nádasi Veronika: Őt is sikerült végre megnéznem, ha már Szegeden nem láthattam. Zsófia főhercegnő elve az volt, hogy keménynek kell lenni, keményen kell meghozni a döntéseket, mert csak így maradhat egységes a birodalom. Nem tudta elfogadni, hogy Elisabeth nem az a meny, akit elképzelt magának: a mindenre igent mondó, folyton szótfogadó, csakis az etikettet követő, mindenben férjének igazat adó asszony. Sissy mindennek az ellenkezője volt: szókimondó volt, szabadlelkű, szerette azt csinálni, amihez kedve volt, utálta az etikettet, a bécsi udvar ridegségét és az álszent urakat, szerette a magyarokat. Nagyon sok veszekedésük volt. Eleinte még ő nyerte a csatákat, de ahogy Elisabeth idősebb lett, rájött, mivel tudna ő is győzni és végül ő került ki győztesen. Zsófia a végén még fia bizalmát is elvesztette. Nádasi Veronika tökéletesen eljátszotta az erőskezű anyóst, aki szereti irányítani nemcsak a birodalom, hanem a fia életét is. Halála pillanatában azonban rádöbben a veszteségeire.
- Rudolf főherceg-Kocsis Dénes: Rudolf Elisabeth és Ferencz József egyetlen fia volt. Édesanyja lemondott a neveléséről, miután meghalt a kislánya, és emiatt depresszió gyötörte. Úgy gondolta, Rudolfot a birodalomnak szülte, nem magának. Rudolf ugyanolyan érzékeny lelkű volt, mint édesanyja, de vasszigorral nevelték, ami teljesen összetörte őt. Depressziós volt, folyamatos terhet raktak rá, hogy fia szülessen. Kicsapongó életet élt, nem találta a helyét és még egy apja elleni szövetkezésben is benne volt. Élete végén meglátogatta édesanyját, akitől ismét nem kapott segítséget. Ugyanúgy, mint előtte sem. Végül más megoldás nem lévén a halált választja (a valóságban nem tudjuk, hogy öngyilkos lett-e vagy pedig gyilkosság áldozata). Elisabeth csak a a fia halála utána döbbent rá, hogy mekkora hiba volt magára hagynia őt. Rudolfnak nincs sok színpadi jelenete, ezért nehéz eljátszani az ő szomorú életét, de ez Kocsis Dénesnek sikerült. Nagyon szívbemarkolóan énekelt és játszott. A Nagyot nőtt az árnyék szépen szólt Dolhai Attilával.
Sok kisebb szerepet játszó színész volt a darabban, róluk nem írnék külön, de őket is megemlítem: Max, bajor herceg és Károlyi István gróf-Dézsy Szabó Gábor, Ludovika, bajor hercegné és Frau Wolf-Csengery Ottília, Eszterházy grófnő-Ullmann Zsuzsa, Helene, Elisabeth nővére-Fábián Nikolett, Sztáray grófnő-Nagy Bea, Grünne gróf-Csuha Lajos, Rauscher bíboros-Jantyik Csaba, Hübner báró-Petridisz Hrisztosz, Kempen báró-Vizi Dávid, Schwarzenberg báró-Péter Richárd, Andrássy Gyula gróf-Miklós Attila, Batthyány Elemér gróf-Lipics Barna, Windisch kisasszony-Czigány Judit, Magyar anya-Mirtse Réka
A 2014/2015-ös évadban ismét levették a darabot, amit nagyon sajnálok, de remélem hamar visszahozzák majd!
